A tanév kezdetéhez közeledve augusztus végén sok-sok családban előkerül az a probléma, hogy hogyan lehetne valamilyen tantárgyból (általában matekból és angolból) segíteni a gyermeket a jobb eredmények elérésében, vagy elkezdeni a felkészülést vizsgákra, érettségire. Nagyon ritka az olyan eset amikor egy középiskolás, pláne érettségire készülő diáknak a családon belül tudnak segíteni a matematika tanulásban. Persze minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke a lehető legjobb eredményt érne el a tanulmányai során, hogy az általa kiválasztott egyetemen, főiskolán tanulhasson tovább, vagy a kiszemelt szakmát el tudja sajátítani. Ehhez azonban már személyes segítséget nem igazán tud nyújtani.
De egyáltalán kell-e segítség a matek tanuláshoz?
Ha a diák nem áll bukásra, akkor minek, gondolhatnánk. Azért ez nem ennyire egyértelmű. A középiskola utolsó két évfolyamára járó diákok nagy része már tudja, hogy mit szeretne csinálni az érettségi után: szakmát tanulni vagy egyetemre menni. Annak is utána néznek, hogy ehhez milyen eredményeket kell elérniük. És akkor aztán jön a számolás, melyik tantárgyból hány pontot fog tudni szerezni a tanév végi osztályzatokból és az érettségi pontokból. Majd előbb-utóbb előjön az a gondolat is, hogy jó lenne javítani. Vannak tantárgyak, amikre önállóan is lehet készülni, amikből önállóan is lehet javítani, ha egy kicsit több szorgalmat, kitartást, munkát beletesz az ember. A matek a diákok többségénél nem ilyen, még akkor sem, ha egyébként jól megy az órákon, és nincsenek megértési problémák. Még egy lapáttal rárakni általában egyedül nem szokott menni, ezért valamilyen külső segítség után néz a család. És ekkor felmerül a kérdés: ki segítsen matekból egy középiskolás diáknak?
Mindegy csak értsen a matekhoz?
Sajnos találkoztam már ilyen hozzáállással. A pályám elején egy diák a pótvizsgán is megbukott, a szülők értetlenül álltak az eset előtt, hiszen az egyik rokon segített a felkészülésben. A baj nem az volt, hogy rokon volt a segítség, hanem hogy nem tanári végzettségű. Sokan úgy gondolják, ha valamit egy fokkal jobban tudok másnál, akkor már taníthatom is. Ez biztos sok területen igaz is. De ha a gyermek jövője múlik az eredményen, akkor nem érdemes kockáztatni. Hiszen itt nem csak arról van szó, hogyan kell megoldani a feladatokat, hanem ismerni kell milyen módszerrel tanulták az iskolában, mi a követelmény, mit kell tudni az érettségire, mire lehet építeni, mi az előzetes tudás stb. Vannak, akik értenek a matekhoz, egyetemen 1-2 félévig tanultak matematikát, sőt jól meg is tudják oldani a feladatokat. De most őszintén, ha fáj a fogam sem megyek el egy agrármérnökhöz kezelésre, mondván, hogy ő is egyetemen tanulta a biológiát.
Mindegy csak tanár legyen?
Fontos, hogy tanári végzettsége is legyen annak, aki segíti a gyermeket a matek dolgozatokra, érettségire felkészülni, jobb jegyeket elérni. Általános iskola első két évfolyamán megszokott, hogy egy tanító néni vagy bácsi több tantárgyat is tanít, később már nem. Elengedhetetlen, hogy a szakterületében elmélyült, tapasztalt pedagógus korrepetálja a gyermeket különösen matekból. Általában egy megbízható, felelősségteljes tanár „csak” a saját végzettségének megfelelő tantárgyat tanít. Mert tudja, hogy nem elég megoldani egy feladatot, vagy elmagyarázni, ezen kívül számos fontos dolog vezet még a sikerhez.
Az természetesen alap dolog, hogy a korrepetáló tanár tudja melyik évfolyamon, melyik általa tanított tantárgyból mi a követelmény emelt és középszinten. Fel kell tudni mérnie, milyen szinten áll a tanuló, hol van elakadása, hogyan lehet azt pótolni, milyen módszer melyik gyereknél hatékonyabb. Egy-egy feladatot sokszor többféleképpen kell elmagyarázni, nem csak egy megoldást megmutatni. Segíteni kell rávezetni a diákot a feladat megoldására, ehhez pedig alapos tantárgyi és pedagógiai, módszertani ismeretekre van szükség. Ha visszatérünk az előző fogfájós példához, egy szemész sem fog tudni segíteni a problémán hiába orvos végzettségű.
Mindegy csak szaktanár legyen?
Szerintem elengedhetetlen, hogy a segítő tanár ismerje az adott évfolyam követelményeit, sőt, azt is, hogy milyen tudásra építhet az aktuális követelményeknek megfelelően. Vagyis mit kellene a tanulónak tudnia, milyen korábbi ismerettel, tudással kell rendelkeznie, és milyen mélységig kell az adott témakört az adott évfolyamos megtanulni, megtanítani. Ha valaki pl. nyolcosztályos gimnáziumban tanít, akkor ismeri a felsős és középiskolás követelményeket is. De általában egy olyan pedagógusra, aki vagy csak középiskolában, vagy csak általános iskolában tanít, ez már nem minden esetben mondható el, hiszen nincs kellő rutinja, tapasztalata csak az általa tanított évfolyamokra vonatkozóan. Persze egy középiskolai tanár is tud matekból korrepetálni egy felsős gyermeket, és fordítva, de nem biztos, hogy ugyanolyan hatékonysággal. Egy lelkiismeretes fogorvos általában nem végez szájsebészeti beavatkozást akkor, ha nem csinálja naponta, hetente, és ez talán a páciensnek is jobb így.
Akkor ki korrepetálja a gyereket matekból?
Természetesen mindenki maga dönti el kire bízza a gyermeke matek korrepetálását, én azt gondolom, hogy elég nagy a tét, és természetesen azzal a szülők is tisztában vannak, hogy a gyerek jövőjéről van szó. Minden szülő a legjobbat akarja adni a gyermekének, ahogy igaz ez pl. az étkezésre, öltözködésre, ugyanígy van ez a tanulással is. A legjobb iskolába szeretné járatni, az szeretné, ha a legjobbaktól tanulna. Nagyon fontos, hogy a megfelelő tapasztalattal, szakmai és módszertani ismerettel rendelkező matematika magántanár készítse fel a gyermeket a tanév kihívásaira. De legalább ennyire fontos, hogy meglegyen a tanár és a diák között az összhang, a kémia. Elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, a bizalom, a megfelelő hangnem, hiszen enélkül nem lehet eredményt elérni. Mindenki magának tanul, de csak annak a tanárnak a szavára hallgat, akit elismer, akinek a munkájában megbízik, akit tisztel, és csak ekkor lehet sikeres a közös munka is.
GoMatek